Berlin, Lucia
Este a paradicsomban – Újabb történetek
Fordította: Lukács Laura
Megjelenés dátuma: 2020-08-14
Terjedelem: 556 oldal
Méret: 123 x 203 mm
Kötés: FÜLES, KARTONÁLT
ISBN: 9789636769970
Állandó 20% kiadói kedvezmény
Rendelhető, raktáron
Szállítási idő 1-3 munkanap
Lucia Berlin amerikai kisembereinek küzdelmes életében mindig ott rejtőzik a bizakodás és a derű. Egy pillanatra sem tűnik el a remény, hogy a dolgok egyszer majd jobbra fordulhatnak, ahogy a szerző rendkívül mozgalmas életében is megtörtént. Berlin megbirkózott az alkohol, az erőszak, a szegénység problémáival. Három házasság, egy heroinista férj és négy gyermek felnevelése mellett szakított időt az írásra, amelyben kiteljesíthette különleges személyiségét és létrehozhatta egyedi hangját, hogy jóval a halála után elnyerje méltó helyét a világirodalom panteonjában.
Kötetünkben az Este a paradicsomban novelláit az Isten hozott idehaza című memoár kíséri, melyben Lucia Berlin azokról a helyekről ír, melyeket élete első huszonkilenc évében az otthonának nevezett, Alaszkától Argentínáig, Kentuckytól Mexikóig, New Yorktól Chiléig. Ezt a szöveget, mely egy mondat közepén szakadt félbe az írónő halálával, a fia által válogatott fényképek és levelek egészítik ki. „Mozgalmas évek voltak ezek − csupa dráma, fejlődés, társadalmi felbolydulás; anyám levelei lenyűgöző bepillantást engednek a fiatal anya és az önmaga felfedezésével vajúdó, reménybeli író gondolataiba” – írja Jeff Berlin a kötet előszavában.
„Gyerekként sokszor próbáltam elcsípni azt a pillanatot, amikor az ébrenlétből átlépek az álomba. Mozdulatlanul fekve vártam, de mikor föleszméltem, mindig reggel volt már. Az idők során hol abbahagytam, hol újra kísérleteztem ezzel. Néha megkérdeztem másokat, próbálkoznak-e ők is, de senki sem értette, mire gondolok. Elmúltam negyven, mire először sikerült, ráadásul teljesen magától. Egy meleg nyári éjszakán. Autólámpák fényívei söpörtek át a plafonon. A szomszédban kerti locsoló surrogott. Elcsíptem az álmot. Épp amikor jött, hogy hűvös lepelként betakarjon, könnyedén megsimítsa szemhéjamat. Éreztem, ahogy elragad. Reggel boldogan ébredtem, és soha többé nem éreztem szükségét, hogy újra megpróbáljam.
Az persze soha nem jutott eszembe, hogy elcsípjem a halált, de Párizsban pontosan ez történt. Az, hogy jött, és én láttam jönni.”