Fitzhuber Dongó nemcsak hogy kajla fülű, krumpliorrú, csálé kis varázsló, de bizony valóban kétbalkezes is: önmagát változtatja békává a hercegnő helyett, kiengedi a dzsinnt a palackból, egyszóval bajt bajra halmoz a varázslóiskolában. Miután üggyel-bajjal mégis sikerül lediplomáznia, a Nimbusz Endre Bertalan utcai lakótelep körzeti varázslóhivatalába helyezik. Itt talál egy levelet, amelyben elődje azt tanácsolja: „Menekülj!” Dongó ennek ellenére marad, ám hiába tart még éjszakai ügyeletet is, senki sem kíváncsi az új varázslóra.
Egy este az egyik ablakban unatkozó hétéves kisfiúra figyel fel, akinek egyetlen vágya egy igazi mese. Együtt erednek útnak, hogy felkutassák a panelház emeletein rejtőző csodákat: Első Badar király udvarának maradványait és szépséges legkisebb leányát, az eltűnt Lanolint.
A magyar gyermekirodalom megkerülhetetlen alkotójának első meseregénye, A kétbalkezes varázsló éppen negyven éve jelent meg – és ma is ugyanolyan friss és szórakoztató, mint akkor.