A lélektani realizmus írói gesztusként nem különösebben érdekel, sokkal inkább az a valóság, amiről csak akkor sejthetek meg valamit, amikor elképzelem, hogy én vagyok az a kutya, aki egy fura éjszaka után azzal a bődületes csönddel kell, hogy kezdjen valamit, amely a gazdái házát körülveszi.