Robert Antelme-et, miután a francia ellenállási mozgalom tagjaként lebukott, politikai fogolyként Buchenwaldba, majd egy repülőgépgyár kényszermunkatáborába deportálták. Az Emberfaj megrázó krónikája annak, ahogy társaival megpróbált ellenállni az örökös éhezés, a mindennapos kegyetlenkedés lélekpusztító hatásának, és a „felsőbbrendű fajt” képviselő SS-szel szemben bebizonyítani: egy emberfajhoz tartoznak valamennyien. Az ábrázolt borzalmak ellenére balladai szépségű a könyv második része, az erőltetett menetben hajszolt transzport menekülése a közeledő szövetségesek elől, akik végül Dachauban szabadítják fel őket, ahol a súlyos tífuszfertőzésben szenvedő, élet és halál között lebegő Antelme-re barátja, Farncois Mitterrand talált rá.

Visszafogottsága, mély humanizmussal párosuló szenvtelen tárgyilagossága és gondolati mélysége avatja az Emberfajt Kertész Imre, Primo Levi és Tadeusz Borowski művei mellett a lágerirodalom kiemelkedő darabjává, felejthetetlen tanúságtétellé.