Bruno Schulz (1892–1942) író, képzőművész, a galíciai Drohobicsban született asszimilált, lengyelül beszélő zsidó családban. 1924-től rajzot tanított a helybéli gimnáziumban. Első novelláskötete, a Fahajas boltok 1934-ben, második elbeszéléskötete Szanatórium a Homokórához címmel 1937-ben jelent meg. A második világháború kitörésekor előbb németek foglalták el Drohobicsot, majd a Molotov–Ribbentrop-paktum titkos záradéka értelmében visszavonultak, és átadták a helyet a szovjet megszálló csapatoknak. Schulz megpróbált íróként érvényesülni az új rendszerben, elküldte írásait különböző folyóiratokhoz, de természetesen mindenütt visszautasították. Amikor 1941-ben Drohobics ismét német uralom alá került, megkezdődött a zsidók legyilkolása. Schulz 1942. október 19-én egy utcai hajtóvadászat áldozata lett. Kötete a Jelenkor Kiadónál: Fahajas boltok (fordította: Galambos Csaba, Kerényi Grácia, Körner Gábor, Körtvélyessy Klára és Reiman Judit; összegyűjtött elbeszélések, 1998, 2016).
A pitvar félhomályában, penészette, vénségtől megvakult olajnyomatok között, felfedeztük az ismerős szagot. Ebben a meghitt, régi illatban elképesztően egyszerű szintézisben volt jelen a ház lakóinak élete, a faj desztillátuma, vérük fajtája és sorsuk minden titka, melyet saját, különálló idejük mindennapi múlása észrevehetetlenül magába foglalt.