Földényi F. László (1952) esztéta, műkritikus, Budapesten él. Kötetei a Jelenkor Kiadónál: A túlsó parton (esszék, 1990); A lélek szakadéka. Goya Szaturnusza (esszé, 1993); A tágra nyílt szem (esszék, 1995); A testet öltött festmény (képzőművészeti esszék, 1998); Heinrich von Kleist. A szavak hálójában (Kleist-szótár, 1999); A gömb alakú torony (esszék, 2003); Az eleven halál terei (esszé,2018). A szerző fotóját készítette: Hosszú Zoltán.
Lassúnak lenni nekem ma mindenekelőtt azt jelenti: anakronisztikusnak lenni. Ami azt is jelenti: a nem megfelelő idő szerint létezni. Valóban, a lassúságban van valami régies, elavult. Egy régi közmondás szerint a gazdagok kiváltsága a lassúság. Ma ennek épp az ellenkezője igaz. Egy fölgyorsult világban azonban nem csak a szegények kiváltsága a lassúság. Lassúnak lenni szinte dac is.