Man Booker-díj, 2014
Flanagan írása olyan, mint egy hömpölygő folyó, néha feketéllik sártól, iszaptól és holttestektől, máskor fényes, akár a víztükrön ragyogó holdsugár. The Telegraph
Dorrigo Evans története messze délen, a huszadik század eleji tasmaniai csapdázók barlangjainál kezdődik, és hosszan kanyarog észak felé, egészen a sziámi Kwai-folyó vidékéig, ahol ausztrál hadifoglyok építették a japán császár parancsára a hírhedt Halálvasutat. Ahogy a második világháború eléri Ausztráliát, Dorrigo is bevonul a seregbe, majd hamarosan ez a trópusi pokol lesz végső állomáshelye. Orvosként küzd a fogolytáborban a sár, a reménytelen éhezés, a kolera, valamint a versrajongó, szadista parancsnok, Nakamura őrnagy ellenében a társai életéért. Közben saját démonai kínozzák; a megbecsült polgári létbe való hazatérés vágya és egy kétségekkel teli, bűnös, még a háborúnál is pusztítóbb szerelem. Az egyik pokoltól megmenekülhet a saját lelkétől soha. Még ha hősként ünneplik is hazájában, van, amit nem képes begyógyítani sem az idő, sem egy sikeres élet.
Richard Flanagan költői szépségű regénye a szerelem és a halál kulisszái közt tárja elénk a fájdalom és a gyönyör közelségét, a testiség végletességét, a beteljesíthető boldogság ürességét.